A Székelyföldtől a Bánságig – interjú

– interjú Molnos András Csaba temesvári színésszel – riporter: Stan Lilla Alíz

/megjelent a Játéktér folyóirat online Műhely rovatában – egy egyetemi feladat folyományaképp/

A Brassó megyei Alsórákoson gyerekeskedtél. Talán nem sokan tudják, hol is van ez a falu: körülbelül egyenlő távolságra Székelyudvarhelytől és Sepsiszentgyörgytől. Hogyan találkoztál a színházzal ezen a kis településen?

Elsősorban a nagyajtai nagyapám révén, aki kántortanító volt, és rengeteg kulturális eseményt szervezett. A nagyszüleim színházszeretők voltak, a faluba gyakran jártak társulatok, például a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház.

Az első színházi élményem is a szentgyörgyi színházhoz kötődik. Ekkor a nagyapám már nyugdíjas volt, ezt az előadást nem ő hívta meg. A Janikát láttuk, egy vígjáték jellegű történetet. Szimpatikus volt a főszereplő kissrác, és arra gondoltam, hogy milyen izgalmas lehet ilyen csintalan gyereknek lenni a színpadon.

’94-ben bekerültem Szentgyörgyre a Székely Mikó Kollégiumba, amely nagyon vagány iskola. Egy évvel azelőtt indult a református tagozata, amely azóta kinőtte magát Református Kollégiummá. A mi időnkben ez még református vallás tagozatú osztály volt. A mikós tanáraink régimódi, de nagy tudású pedagógusok voltak, a vallás profilú oktatóink pedig a frissességet képviselték – ezzel a kettősséggel nagyon jól jártunk.

Amikor Szentgyörgyre kerültem, elkezdtem színházba is járni, mert rendszeresen vittek oda minket az iskolából. Akkoriban a színház egészen izgalmas periódusát élte, olyan előadásokat láttunk, amelyek a mi korosztályunkhoz is szóltak. 

tovább olvasom