Bábos interjóóó

Interjú egyenesen 2022 novemberéből, pontosan meg nem mondható dátumról

Kérdező: Gergely Ágnes, elsőév teatrológia

Akárki – elsőéves bábelőadás (r. Novák Ildikó)

– A 26 éves, albertirsai születésű, Vásárhelyen bábszínész-mesterséget tanuló Tőrös Szilviát, bátrabbaknak Sziszit fogom kérdezni az itt-ott létéről, színészi mivoltáról, illetve a vásárhelyi életéről. Nos, Sziszi, az első kérdésem az lenne hozzád, hogy mi hozta utadat Budapestről, s aztán Pécsről Vásárhelyre?

– Nos, alapvetően nem egyből az egyetem elvégzése után jöttem ide. Egy évig még jártam Pécsre színészképzésre, az OSZIP-ra, Herczeg Adri osztályába. Pontosabban kicsit több mint fél évig, mert a vírus miatt online, otthonról fejeztem be az év másik felét. Ezen a képzésen találkoztam “először” a bábbal egy workshop keretein belül, amit Céh Dániel tartott. Ekkor döntöttem el, hogy jelentkezem Vásárhelyre.

– Miért pont bábszínészet, avagy mint bábszínész tudsz majd érvényesülni prózai színészként? Hisz bábszínészként mégiscsak nehezebb elhelyezkedni a szakmában. Te ezt hogyan érzed?

– A vásárhelyi egyetemről már korábban hallottam több barátomtól, ismerősömtől, meg az előző egyetemem alatt jártam az Ász drámaiskolába hétvégente, ahol szintén ajánlották a vásárhelyi egyetemet. Jelentkeztem 2019-ben, bár akkor még csak a prózai színi szakra, amire nem jutottam be, így a következő évben már megjelöltem a bábszakot is.

– Alapszak és mesterképzés egyszerre? Mégis hogyan lehetséges ez? Illetve mennyire lehet a magánéletre időt szakítani az egyetemi kötelességeid mellett, vagy egyáltalán lehet magánélete egy alapszakos és egyben mesterképzéses bábszínészjelöltnek?

– Mindenképpen nehéz összeegyeztetni, főleg úgy, hogy most mindkettőből végzek, tehát az két szakdolgozatot és egy egyéni műsort is jelent. Sokszor van, hogy hétvégén, akár vasárnap is próbálunk, úgyhogy úgy lehet egy kis magánéletre időt nyerni, hogy összetömörítem a dolgaimat, pl. magamra koncentráltan próbálok, vagy bemegyek este mondjuk kocsmázás helyett próbálni. Igazából egyelőre inkább csak a szakmának élek. Magamon dolgozni később is elér.

– Húha, micsoda elhivatottság. Akkor beszéljünk a jövőbeli terveidről. Mi az elképzelésed, hol helyezkednél el mindezek után?

– Azt, hogy hol fogok elhelyezkedni, még pontosan nem tudom, de ha már a báb ilyen szerves része az életemnek, inkább bábszínészként, mintsem prózai színészként helyezkednék el, ezt érzem a valódi szenvedélyemnek. Viszont ha jön egy lehetőség, akkor bevállalnék prózai szerepeket is, vagy akár maradnék prózai színészként is egy társulatnál, még nem tudom. A bábképzésen tanulunk színészmesterséget is, csak sokkal kevesebb óraszámban, mint a sima színisek, tehát nekünk a fő vonalunk a bábszínészmesterség. De amellett, hogy tanulunk a bábuk mozgatásáról, benne van képzésünkben a prózai színház is valamilyen fokon.

– Értek atrocitások amiatt, hogy nem beszéled a román nyelvet? Illetve ha igen, azokat hogyan kezelted?

– Szerencsére nem volt eddig rossz tapasztalatom. Vásárhelyen többnyire kedvesek az emberek, általában azt csinálom, hogy bemegyek egy helyre, és mondjuk nem tudom, hogy ott beszélnek magyarul, vagy sem, így köszönök románul is, és magyarul is, és ha mondjuk románok, akkor átváltok angolra. Bár már sokszor ugyanazokra a helyekre járok, és megismerem azokat az embereket, akik tudnak magyarul, azokat is, akik nem, és ők is engem, így nem szokott probléma történni.

– És végezetül, ha Magyarországról ide menekültél Erdélybe, innen hova tervezed tovább az utad? Itt maradnál, vagy visszamennél Magyarországra, esetleg külföldre? Tervezed folytatni a tanulmányaidat, vagy már inkább munkába állnál?

– Még nem tudom, hogy merre fog vinni az utam. Ez nagyban függ attól, hogy milyen lehetőségeim lesznek, hol keresnek engem, vagy hol fogadnak szívesen. A tanulmányaimat nem szeretném folytatni, már szeretnék dolgozni, lehetőleg színházban, vagy legalább némiképp színházzal foglalkozni, bármit is jelentsen ez.

Egyébként nem mondanám, hogy a magyar oktatás elől menekültem volna ide, mert nem így volt. Amikor én ide jelentkeztem, nagyjából akkor zajlott az SZFE elfoglalása, és minden olyan bizonytalan volt, politikai összecsapások, satöbbi, nem lehetett tudni, mi lesz. Így maradt Vásárhely, de egyáltalán nem bántam meg. Igazán jól érzem magam a környezetemben, úgy érzem, megtaláltam a helyem és a hivatásomat is. Hálás vagyok, hogy itt lehetek.

Az utolsó három kép az Árvácska c. ötödéves bábszínész-előadásból való (r. Vidovszky György)