Szabó Réka

Végre vasárnap. Eltelt az első hét, lefele a farmerrel, harisnyával, ünnepivel,  mert vár a friss levegő! A szabadidős program megszervezésében segített Andi, gyalogtúrázni indultunk. Pilisborosjenőig vonatoztunk, onnan irány erdőn-mezőn keresztül a Széna hegy. Velünk tartott Zoli, Frici, az unokatestvére, és a nemrég a „családba” érkezett Hóka kutyus is. Miután mindannyian végigborzoltuk (mo)Hókát, előkerültek a tábori ebes emlékek, és rájöttünk, bizony, nem hiába hagyta ott Andrea és Zoli fájlalva a tábori családba fogadott két kutyakölyköt.

Ági elérzékenyülve pakolgatta be táskájába a nekünk szánt Alföldi vajkrémet, kapcsolatuk szorosságára egy későbbi Nemzeti Színházi látogatás során jöttünk rá, amikor kipirulva, és libabőrösen szorította a papírt és ceruzát, sikoltván, hogy  „csajóóók,  Alföldi Róbert ott ül az ötödik sorbaan!!”

A túratempó nem mindenkinél egyezett, néhányan le-lemaradtak, mi pedig hittük, hogy csupán elmélyültek a beszélgetésben. Uzsonnára viszont egyszerre értünk célba, körbeültük az Andrea által gazdagon terített szőttes abroszt, melyet a firss „para”, azaz koktélparadicsom nem hagyott megjegyzés nélkül, és Csillával együtt körbefröcsögött.

Hóka mindent türelmesen viselt, hisz Zoli ingzsebéből kilógott az aromás „juti fali”, a virsli, melynek szagára ült, fülelt, feküdt, ki hogy kérte.

Jóllaktunk, hálálkodtunk, beszélgettünk, a maradékot pedig jófajta éhezők módjára megköszöntük, s hazavittük.

Hazafele már kacsázva, sántálva és elfáradva jöttünk, zuhanyoztunk, irány a Trafó, Goda Gábor  KakasKakasKakas című kortárs táncszínházi előadását követtük, vagyis próbáltuk követni és megérteni. Előadás lejárt, menjünk bulizni! A Gödör klubban déltután óta Zene a rasszizmus ellen koncertsorozat folyt, loholva oda is elértünk, a többit pedig a sörösüveg fenekére bíztuk.