Visky András

This tag is associated with 15 posts

Marginális terekben – 3. rész

Deák Katalin Megjelent: Játéktér, 2013. február Napló az Aradi Kamaraszínház Megöltem az anyámat című előadás próbáiról. Fotók: Biró István Offline találkozások Hétfőn érkeznek a diákok. Fekete Réka, a kamaraszínház művészeti titkára kezdés előtt szól Visky Andrásnak: mi lenne, ha az előadást rövid beszélgetés követné, ha már a szerző és a rendező is jelen van. A diákok feltennék kérdéseiket, … olvasásának folytatása

Marginális terekben – 2. rész

Deák Katalin Megjelent: Játéktér, 2013. február Napló az Aradi Kamaraszínház Megöltem az anyámat című előadás próbáiról. Fotók: Biró István Mozdulatról mozdulatra Csipesz monológja homília. Ennek ellenére nem akarja a közönséget meggyőzni saját hitéről. A Soha országának törvényeit önmagában erősíti. A Nem köt össze a vér zárómondatban a reménységet fogalmazza meg. Ebből a hitből kell megszületnie az előadásnak. Bernadett … olvasásának folytatása

Marginális terekben – 1. rész

Deák Katalin Megjelent: Játéktér, 2013. február Napló az Aradi Kamaraszínház Megöltem az anyámat című előadás próbáiról. Fotó: Biró István A szerző nincs jelen. Tavasszal, egy szombaton szól Visky András: hétfőn kezd egy próbafolyamatot az Ecsetgyárban: saját darab, ő rendezné, illetve a rendezést dekonstruálná a munka során. Ennél többet nem tudtam, amikor elkezdtünk a Megöltem az anyámattal dolgozni. A dekonstrukció … olvasásának folytatása

Anyu

Kovács Bea halkan Vagy igen, vagy nem. Vagy marad, vagy nem. Vagy igen, vagy nem. Vagy marad… Az van, hogy nem tudom, dönthetek-e én. Van ez a valaki, ez az ember, aki most még csak gyermek, még annyi se… egy — icipici kis akármi, bennem, ami aztán nőni fog és kinő majd belőlem — belőlem, … olvasásának folytatása

Kaddis mint szabadításesemény

Deák Katalin  …azt mondta, hogy: tehát én a szabadságom érdekében börtönözöm be magamat. Igen, kétségkívül volt ebben némi igazság.  Helyesebben, pontosan ez volt az igazság.[1] A barakk-dramaturgia a „szűk tér dramaturgiájának a szabadságvesztés szituációjára kidolgozott drámaformája”.[2] A bezártságot mint élményt közös tapasztalatnak tekinti, a történet reprezentációjának a személytelenség terei (barakk, börtön, haláltábor) adnak helyet, amelyek … olvasásának folytatása