Váróterem Projekt

This tag is associated with 6 posts

Megszólal a másik oldal

Szakmai beszélgetés a ZUG-ban* Kovács Emese írása A taps hozzátartozik az előadás lezárásához. Ha vége, valahogy közösen megérzik ezt a nézők, egyszerre, rituálészerűen kiadják magukból a feszültséget. A néző is kilép a szerepéből, ahogy a meghajlással a színész is. De vajon itt kell-e véget érni az előadásnak? A szakadék az alkotók és a befogadók között … olvasásának folytatása

Három évük hatalom

Lovassy Cseh Tamás Megjelent: Játéktér, 2013. január Tegyük fel a kérdést: Mit csináltak három évig ezek a fiatalok? Valamit minden bizonnyal csináltak, mert sokan eljöttek ünnepelni őket. Mert három év nagy idő: közben el lehet végezni egy egyetemet, háromévesen már be lehet íratni a gyermeket óvodába, vagy meg lehet teremteni egy Erdélyben újdonság-számba menő színházi … olvasásának folytatása

Doku vagy ál?

Kovács Bea A kétéves Váróterem Projekt már nyíltan keresgélheti saját hangját, anélkül, hogy dilettantizmussal vádolnák. Ebben a folyamatban a kolozsvári fiatal csapat olyan szerzői stílusokat és irányzatokat ismerhet meg, majd sajátíthat el, melyekben formálhatja és kiteljesítheti a színházról kialakított képét – feltéve, ha ez utóbbi már körvonalazódik, és nem a levegőben lebeg három előadás (Ismered … olvasásának folytatása

Az emberi test és szellem gyönyörű játéka

Adorjáni Panna Premiernek számított a Váróterem Projekt független színházi társulat szombati Maratoni Sorsjátéka mind a csapat, mind pedig Kolozsvár kulturális életében. Sorsjáték (Faites vos jeux!) című előadásuk (rendezte Hatházi András) már ismerős lehet a színházkedvelők számára: az improvizatív produkció Robert Cohen két tartalom nélküli párbeszédét használja fel, és jól körvonalazott szabályok szerint, a közönség közreműködésével … olvasásának folytatása

Váróteremben a Váróterem

Bogdán Zenkő Ha már arra a sorsa jutunk, hogy helyet kell foglaljunk egy váróteremben, akkor két választási lehetőség merül fel: vagy verejtékezve várjuk végzetünk beteljesedését és minden távozóval együtt érzünk, vagy kívülállónak tituláljuk magunkat, aki úgy szemléli sorstársait, mintha ott sem lenne. Utóbbi esetben, a véletlen által létrehozott kisebb jeleneteknek lehetünk szemtanúi, amint az ad … olvasásának folytatása