teatroblog
A másodévesek 2010. március 15. és április 2. között három hetes részképzésen vettek részt Budapesten.
Kunigunda utca 01. 04.
Ahogy haladtunk a részképzés vége felé, lazult a program is, meg lustultunk mi is, én legalábbis mindenképpen: csak most tettem végre oda magam, hogy megírjam ezt a bejegyzést az utolsó előtti napról.
Délelőtt a Krétakörnél voltunk, ahol hallhattunk a kezdetekről, fénykorról meg a fordulatról, mint a kisgyerekek, mesepárnákon hallgattuk végig a társulat történetét.
___________
Kunigunda utca 31. 03.
Szerda, azaz március 31-e. És vala ezzel a nappal valami, ugyanis sem a Csendesben, sem a Katonában nem voltunk. Megtört a jég.
Szereplők:
Bíró Réka, részképzős diák 1
Bogdán Zenkő, részképzős diák 2
Derzsi Pálma, részképzős diák 3
Fuchs Lívia, tanár
Lőrincz Ágnes, részképzős diák 4
Jákfalvi Magdolna, tanár
Majoros Csilla, részképzős diák 5
Szabó Réka, részképzős diák 6
Széman Rózsa, részképzős diák 7
Tompa Andrea, Tandi (tanárkritikusrádiósstb.)
Nóra, antikváriumosok, bolti eladók, kifőzdei kiszolgálók, színészek
___________
Kunigunda utca 30. 03.
Fejlődünk, fejlődünk. Ma reggel már sikerült jegyzetfüzettel a kezemben elaludni, miközben az eddig látott 16 előadást igyekeztem rangsorolni. Nehéznek bizonyult a feladat, ugyanis, ahogyan B. Réka is megjegyezte, először meglepődsz azon, hogy kedvelt előadások kisebb helyezést kapnak egy összesítésben, aztán meg a késznek vélt listát nézve rájössz, hogy csomó előadást inkább párosítani kellene.
___________
Kunigunda utca 29. 03.
Eléggé csonka volt ez a nap, mindenféle szempontból. Mármint nekem. Hajnalban érkeztem ugyanis vissza Pestre és a hétvégén sem sokat aludtam, úgyhogy a Fuchs Lívia meg a Jákfalvi Magdolna óráján is minden 10-15. percben azt vettem észre, hogy felébredtem. Rettenetesen bosszantott, mert jó dolgokról volt szó, Fuchsnál tánc, természetesen, Isadora Duncan, Martha Graham és társaik, de azon kívül, hogy valakik, mint valami nimfák ugráltak összevissza, hát… nem sokra emlékszem.
___________
Kunigunda utca 28. 03.
Vasárnap ugye a nyugalom napja. Hát Pesten nem. A program zsúfoltságbeli értékmércéjét tekintve ez a nap (is) telítődött. Délelőtt a Stúdió K Színház bábelőadása avatott bennünket gyermekké, majd délután Bajor Gizi kiállítás nyílt meg előttünk, később pedig a Nemzeti Színházban Peter Zadekről való megemlékezés keretén belül felvételeket vetítettek, illetve beszélgetésen vehettünk részt. Este pedig a Műegyetem épületében a Pintér Béla társulatának Szutyok című előadását volt alkalmunk megtekinteni.
___________
Kunigunda utca 27. 03.
Késő kása. Vaskemence hátuljában sül a… az orcája. Sül biza, mert (csak a mementó kedvéért) mindenhová éppen hogy bepottyanunk, botlunk, esünk, mert a százharminckettős ajtó. A százharminckettős ajtó kilincsének zárja mindig a csapat indulása után tíz perccel nyílik. Eközben a százharmincegyes ajtó mögött lakó képzett rezek rendületlenül bíznak, kávéznak és dohányoznak, várnak és várnak.
___________
Kunigunda utca 26. 03.
Azok a reggelek egyike volt, amikor az embert még egy bomba se tudja elszakítani ágyától. „Szívemben bomba van..”, de csak ennyi gyúlékony anyag volt testünkben, elindultunk megnézni miből áll a Színház városa rendezvény a FUGA Építészeti Központban. A csoport ezen a reggelen darabokra volt szakadva, mindenkinek valami más programja volt. Sajnos csak az előadás végére érkeztünk a FUGÁ-ba, már nem volt értelme bemenni, viszont az épület előcsarnokában szép könyvgyüjteményt találtunk az építeszetről, elérhető árakon.
___________
Kunigunda utca 25. 03.
Reggel. Alvás. Szerkesztőség. Koltai Tamás. Jó beszélgetés.
· Összeszedtünk egy pár régi Szinház folyóiratot –
Délután. Kocsma. Sör. Cigi. Nagy Zsolt. Sziasztok. Próba. Vándoristenek. Füllhallgató. Mikrofon.
· Kocsmai asztalnál való beszélgetésbe hallgathattunk bele, improvizáltak –
Nagy Zsolt. Sziasztok. Deák tér. Szinisek. Véletlenül. Pad. Énekeltünk. Asszociálva.
___________
Kunigunda utca 24. 03.
Majoros Csilla
___________
Kunigunda utca 23. 03.
Ez a nap más, mint a többi
ezt ma már te sem bírod,
mert másnaposan indul a nap
és nem kerül a gond.
Köszönjük hát neked, ha
már így buszon vagyunk – te dugó.
S bocsánatul fogadd el,
bánatos szavunk:
Sajnálom, ez biztos valami tévedés lesz,
Én nem értek, s soha nem is fogok
egy jó blog bejegyzéshez.
___________
Kunigunda utca 22. 03.
A nap számomra ma is elég korán indult, kilencre be kellett zötyögnöm az Akadémiáig, ott találkoztam ugyanis a szüleimmel, akik két teljesen különböző okból voltak amúgy itt Pesten. Aztán 12 előtt kicsivel találkoztam a többiekkel az OSzMI-ban, ahol körbevezettek minket az intézmény történeti részlegén. Először a fotótárban néztünk pár múltszázad eleji kolozsvári fényképet meg Janovics Jenő egyik filmjének forgatási fotóit. Ez persze csak egy ici-pici ízelítő volt a kb. félmilliós fényképbázisból…
___________
Kunigunda utca 21. 03.
Végre vasárnap. Eltelt az első hét, lefele a farmerrel, harisnyával, ünnepivel, mert vár a friss levegő! A szabadidős program megszervezésében segített Andi, gyalogtúrázni indultunk. Pilisborosjenőig vonatoztunk, onnan irány erdőn mezőn keresztül a Széna hegy. Velünk tartott Zoli, Frici, az unokatestvére, és a nemrég „családba” érkezett Hóka kutyus is. Miután mindannyian végigborzoltuk (mo)Hókát, előkerültek a tábori ebes emlékek, és rájöttünk, bizony, nem hiába hagyta ott Andrea és Zoli fájlalva „ a tábori családba” fogadott két kutyakölyköt.
___________
Kunigunda utca 20. 03.
Laza, kellemes napnak néztünk elébe. Az is lett.
Hihetetlen, de igen, volt egy szabad délelőttünk. Ki is használtuk, szét is széledtünk. Ma hallottam az egyik legsúlyosabb röviditést. Helyszin: Burger King, tettes: ottani kiszolgáló fiú, szó: sajtbi. Az kéremszépen a sajtburger. Az ember folyamatosan tanul…
___________
Kunigunda utca 19. 03.
___________
Kunigunda utca 18. 03.
1-es villamos, metró, éjjeli járat… Abban az állapotban vagyok, hogy Budapest számomra még mindig ismeretlen és még mindig nem tudok tájékozódni. De hát egyik ember csúnya, a másiknak meg (ebben az esetben nekem) a tájékozódási képessége a béka csupasz feneke alatt van. Ettől függetlenül nevetek, ugrálok a Váci utcában, a Kálvin téren, a Kunigunda utcában, s néha megrökönyödöm az itteni embereken. Ők nem igen ugrálnak, de plusz pont nekik, hogy kedvesek, illetve van egy pesti polgárasszony, akit elagyabugyálnék, ugyanis szerény véleménye szerint a SzRéka, a Csilla és a jómagam öltözködési szokásunk csaknem kritikán aluli. Ami pedig a poén: halálosan komolyan mondta. Délben késés a Tompa Andi órájáról, ebéd egy kifőzdében, süti meg minden, ami kell. Azonban a szalmakrumpli fogalmát nem igazán ismerik itt, de rájöttek, hogy hasábburgonyára gondolunk. Na de egy kis ízelítő a színházi életből, hisz azért vagyunk Budapesten. Március 18.-a este Gorkij Barbárok című drámáját volt alkalmunk megtekinteni Ascher Tamás rendezésében, a Katona József Színházban. Véletlen egybeesés-e, avagy a sors játszik csupán kis csapatunkkal, ezt nehéz eldöntenem, mivel előadás után megbeszéltük, hogy az előadás valami nagyon rejtett értékekkel telített. (Hangsúly a rejtetten!)
___________
Kunigunda utca 17. 03.
Első közös reggel: megtapasztalhattuk, hogy milyen jól működik a bentlakás számítógép által vezérelt biztonsági rendszere. Vagyis, az éppen reggel 8-kor lejárt ki-belépőkártyáinkkal már nem tudtuk elhagyni az épületet fél 9-kor, amikor már nagyon indulnunk kellett volna, mert bábszínházba igyekeztünk. Viszont emiatt a kisföldalattival utazhattunk, amit nagymamámmal annyiszor bejártunk.
Első előadásaink: Budapest Bábszínház, Líra és Epika. A közönség felső korhatára 12 év lehetett és mi, de ugyanúgy ültünk a székekben, odaragasztva, szájtátva és irtó hangosan nevetve. Meghozta a kedvem a színházasdihoz, amiért jöttünk, úgy érzem a legjobb kezdés volt a kötetlensége, felszabadultsága által.
___________
Kunigunda utca 15.-16. 03.
Biharkeresztes, Biharkeresztes – mondta a hangszóró s mi indultunk a vonatra, közben esküdözve magunkban, hogy többet soha nem pakolunk ennyi ruhát. Vagy legalábbis ennyi zoknit, mintha az sokat nyomott volna a lattban. Miután minden szendvicset, almát, rágcsálnivalót s a vonatot megtöltő fokhagymás pászkát megettünk, megérkeztünk Budapestre. A Keleti Pályaudvartól a piros metróval a Stadionokig, onnan az 1-es villamossal jutottunk el a Márton Áron bentlakásig. Mindezalatt érkezhetett meg a csoport másik fele is Budapestre, valószínűleg ugyanolyan komoly többéennyiruhátnempakolok-esküvel a fejükben. Az első éjszakát (mivel egy nappal hamarabb érkeztünk) 535 Ft-ért töltöttük, a szobák 3 ágyasak, a fürdők tiszták. Reggel örvendtünk a 70 Ft-os automata-kávénak, bár néha több cukor helyett több kanalat ad. A Kálvin térre 1-es villamos és az Árpád híd-i kék metró visz, ha valakinek órája lenne a Károli egyetemen, akkor szólok, hogy ne a református templom melletti kapun próbálkozzon, mégha a kapura ki is van függesztve egy lap ezzel a felirattal: Erasmus részképzés. És még egy tipp: a Pata Negra étteremben se érdeklődj, a kedves báros se tud semmit.
Beszélgetés
3 gondolat “Részképzés, másodév” bejegyzéshez
Hozzászólás
teatroblog 
Szia Johanna, ölelésed szíves örömest fogadjuk, s viszonozzuk. S még puszit is kapsz mellé:)
Posted by Csilla | 2010/03/28, 00:59Mi is mind puszilunk Január :) Örvendünk, hogy nyomon követsz bennünket. Másodév.
Posted by teatroblog | 2010/03/23, 15:34nagyon sok szeretettel ölelem az egész évfolyamot, és külön minden tagját is. úgy tűnik, egész izgalmasan alakulnak a dolgok nálatokfele, élveztem olvasni a beszámolókat :) sok-sok jó színházat és mindeféle egyéb jó dolgot kívánok nektek!
Posted by Johanna | 2010/03/22, 21:10