Publikációk, Színház

Hedda Gabler Szatmáron

Hover Annamária

Fehér színpad várta a közönséget szerda este 19 óra 30 perckor, amikor Henrik Ibsen Hedda Gabler című darabját mutatta be a Szegedi Nemzeti Színház. A rendező Keresztes Attila elmondása szerint az előadás egy nagy csöndről szól, ugyanis valahol mélyen mindenkiben van egy üvöltő fájdalom, amit nem mindig sikerül kiüvölteni.

Az előadás díszlete valóban fehér és minden szereplőn fekete ruha van, amely a gyászt is tükrözi, gyászolják mások, de ugyanakkor saját életüket a szereplők. Ebben az előadásban látszik, hogy egyetlen szereplőnek sincs kiegyensúlyozott élete.

Hedda (Danis Lídia) és Jörgen Tesman (Pataki Ferenc) egy újdonsült házaspár, akik most érkeztek haza hathónapos nászútjukról. Ez alatt az út alatt Tesman ledoktorált, és mostmár csak a professzori állásra vár. Hirtelen megjelenik Elvstedné (Erdélyi Tímea), aki kétségbeesésében fordul a házaspárhoz, hogy segítsenek Eilert Lövborgon (Kedvek Richárd), Tesman régi barátján. Tesman ír is egy levelet Eilertnek és meghívja vacsorára. Mindeközben megjelenik Brack bíró (Jakab Tamás), a család közeli barátja, és elújságolja, hogy Eilert lesz a vetélytársa Jörgennek a professzori állás elnyerésében és versenyvizsgázniuk kell. Tesman kiborul, az eddig bágyadt Hedda arcán pedig feltűnik egy mosoly, hogy Eilert újra a városban van. Meg is látogatja őket délután, amikor Brack és Tesman a muriba indulnak. Magukkal hívják, de csak azután fogadja el a meghívást, miután Elvstedné megjelenik, és kiderül, hogy nem volt őszinte a férfihoz. Amikor Hedda és Eilert néhány percre egyedül marad, jól látható, hogy valamikor közük volt egymáshoz, valamint még az is kivehető ebből a beszélgetésből, hogy még most sem közömbösek egymás számára.

Az előadás második részében megtudjuk, hogy a muri jobban sikerült, mint azt gondolták. Holt részegen állít haza Tesman hajnali hétkor, és bejelenti, hogy nála van Eilert második könyvének kézirata. Tesman vissza szeretné vinni neki, Hedda viszont el akarja olvasni. A kisebb vitát megszakítja Julle néni (Fekete Gizi) levele, amelyben megírja, hogy a már régóta beteg Rina néni haldoklik. Tesman azonnal átmegy meglátogatni nénikéjét. Heddához beállít Eilert, Tesmanhoz hasonló állapotban, és tiszta véresen. Szakít Theával (Elvstednével) és elmondja Heddának, hogy elvesztette a kéziratot. Teljesen maga alatt van a férfi, és úgy érzi, már nincs értelme az életének. Ekkor Hedda vigaszképp egy pisztolyt ad a férfinak, hogy az végezzen magával, hisz úgy véli, ez egy szép és bátor tett lenne. Miután Lövborg elhagyja a Tesman házat, Hedda megsemmisíti a kéziratot.

Megjelenik Julle néni, aki elmondja, hogy beteg nővére meghalt. Tesman vissza akarja adni a kéziratot Lövborgnak, de az már nincs meg. Végtelenül dühös lesz, csak akkor nyugszik meg, amikor megtudja, hogy Hedda gyermeket vár. Brack bíró hozza a hírt, hogy Eilert halott. Tesman és Thea bánatukban elhatározzák, hogy összerakják a jegyzetekből (ami Theánál maradt) az egész könyvet. Brack szembesíti Heddát az igazsággal, mégpedig, hogy tudja, Hedda adta a fegyvert Lövborgnak, így teljesen a hatalmába kerítve a nőt. Tesman már nem védi meg semmitől Heddát, jobban érdekli Thea, és Eilert könyvének összerakása. Egyetlen kiút maradt Hedda számára: az öngyilkosság.

Az előadást végigkíséri Gabler tábornok, Hedda apjának jelenléte, akinek képe a tér közepén elhelyezett akvárium falába van karcolva. Bár nem kap olyan nagy szerepet, mint a kolozsvári Andrei Şerban által rendezett előadásban, mégis ott van, és láthatóan hatással van a szereplőkre.

Az előadás inkább komoly hangvételű, kevés benne a humor, de nem feltétlenül szükséges, hisz a díszlet és a jelmez is a szereplők komolyságát, keserűségét tükrözik.
A viszonyok jól láthatóak. Főleg Julle néni és Tesman közötti anyja-fia viszony tűnik ki, de Eilert és Hedda közti szerelem is elég világos a néző számára. A nő azonban még magának sem meri bevallani érzéseit. Ő egy tábornok lánya, aki nem engedheti meg magának az érzékenységet, szerelmet, nem engedi a büszkesége. Brack szándéka nem rajzolódik ki olyan szépen, mint a kolozsvári előadásban, de azért érthető a néző számára, hogy a szerető szerepét akarja betölteni.

Míg a kolozsváriban a depresszív nő kapja a főszerepet, itt Hedda inkább uralkodni vágyakozó, még nem éppen érett nőt játszik. A színészi játék hiteles volt, nem voltak elnagyolt gesztusok, túljátszások. Élő embereket láthattunk a színpadon, ahogy azt a szerző, Henrik Ibsen megálmodta. Leghitelesebb az Eilert Lövborgot alakító Kedvek Richárd és a Brackot játszó Jakab Tamás alakítása volt. Tudtak azonosulni a figurával, valamint maximális jelenlétük volt a színpadon.
A két és fél órás előadás nagy sikert aratott, vastapssal jutalmazta a közönség.

Megjelent: szatmár.ro, 2012. május 25.

Interakció

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s