írásgyakorlatok, elemzések

Szoljonij – öt megközelítésben

Biró Réka

A Három nővér című darabban Szoljonij az egyetlen személy, aki semennyire sem tartozik a családhoz, és a darab során se képes kialakítani egy kapcsolatot egyetlen szereplővel sem. Hozzá legközelebb áll Tuzenbach, az egyetlen szereplő, aki próbálja megérteni Szoljonij furcsaságát, antiszociális egyéniségét. Hiába, hogy nem fűzi szoros kapcsolat senkihez, mégis Szoljonij lesz az, aki a családnak az utolsó döfést megadja azzal, hogy lelövi Tuzenbachot.

A megnézett öt előadásban különböző Szoljonijokat láthatunk. Karakterük nem csak a színészek játéka miatt különböző, hanem a kapcsolatok felépítésében is más szerepet kapnak. A Csehov-szöveg olvasata megengedi, hogy mindig másként tekintsünk erre a személyiségre, és ezt az öt rendező (Ascher, Stein, Tompa, Vidnyánszky és Harag) ki is használja. A különböző rendezések miatt más jelentést kap Szoljonij egyénisége és jelenléte a Prozorov házban, Tuzenbach megöléséhez más utakon jut el a szereplő.

Ascher Tamás Szoljoniját Balkay Géza alakítja. A figura kirobbanó érzelmekkel van megmutatva. Zavarban van, nem képes kezelni ezt a helyzetet, ezért sértegeti Csebutikint. Fenyegetésének súlyát észre sem veszi, a mondatok mintha kiömlenének a száján. Az érzelmes helyzeteket képtelen helyesen lereagálni, Mása undoknak és rémesnek nevezi, a nő idézeteire idézettel vág vissza. Mindent kritikusan fogad, s mikor tréfálni próbál, hogy felfigyeljenek rá, az természetesen mindig rosszul sül el. Egy elesett, megkeseredett alaknak tűnik, nemcsak saját magát, de Tuzenbachot is szégyenbe hozza, ezt Tuzenbach gesztusai, mimikája és néha kényszerű viccelődése is mutatja. A társaságot hátulról figyeli, nem képes kikapcsolódni, mindig háttérben marad. Versinyinnel ellentétben nála elképzelhetetlen, hogy otthonosan lépkedjen akárhol a házban. A többi szereplő fél a szókimondó, megszomorodott, agresszív kifejezésmódú Szoljonijtól. A karakter egy mindig mogorva, elgondolkozott és megsértődött emberként van ábrázolva. Sértődésének oka nem derül ki, valószínűleg személyiségéből fakad. Rettegés látszik szemén, mintha valami folyamatosan nyomná a lelkét, és ettől képtelen megszabadulni. Idézetekben próbálja előadni mondanivalóját. Őszintén és bensőségesen vall szerelmet Irinának, látszik, hogy éhezik a szeretetre, törődésre, de tele van öniróniával, és ebből adódóan cinikussá és megkeseredetté válik.

Harag György Három nővérében Szoljonij (Pásthy Mátyás) alakja egy ijesztegető ember, a nők közé dob egy döglött halat és kárörvendve mosolyog. A térben ő is hátul foglalja el helyzetét, keresi a társaság figyelmét, de mindig rosszkor szólal meg, és mindig valami értelmetlent mond. A többiek nem tartják veszélyes embernek, magukkal egyenrangúként kezelik. Otthonosan mozog közöttük. Azt is megengedi magának, hogy megfogja Mása szoknyáját, és úgy tartsa vissza a nőt. Nem egy olyan személyiség, akit könnyen ki lehet hozni a sodrából, inkább szórakozásból bosszantja a körülötte lévőket. Versinyinen kívül az egyetlen egyenes háttal járó ember, könnyedén, magabiztosan mozog a puha talajon. Kihívó karakterként van ábrázolva, arrogáns és kimért, akit senki és semmi nem képes kihozni a sodrából.

Vidnyánszky Attila gyerekesnek ábrázolja az ő Szoljoniját. Trill Zsolt itt olyan, mint egy sértődött tinédzser. Feldúlt, lelkisérült agglegény szerepéből alakul ki az életveszélyes karakter. Gyors hangulatváltozásokon esik keresztül, hangoskodik, fenyegető hangszínt használ. Az első részben még egy játékos fiatalember, kíváncsiság és energia árad belőle, Tuzenbachhal ölelkezve állnak, mint a legjobb cimborák. Az ifjúság felületességéből indul ki ez a karakter, a Tuzenbachhal való barátsága felhőtlen az elején, komiszsággal mondja a „csip-csip-csip”-et is, vele ellentétben ő még nem akar nagy dolgokról filozofálni. Lassan változik félelmetessé, először nem érzi az agresszióját, az erejét, amivel megragadja a nőt. Az emlékezésben bejátszott Irina-monológot egy fúvós hangszerrel füléhez emelve hallgatja, majd ironikusan ő fejezi be Irina mondatát. A karakter képes eljutni a felhőtlen lazaságból addig a pontig, ahol felmerül bennünk a kérdés, hogy megerőszakolja-e Irinát szerelmi vallomásakor.

Peter Stein Szoljonija (Ronald Schafer) nagyképű, fellengzős. Kihúzott háta, tökéletesen elrendezett ruhája és felhúzott orral való járkálása irritáló alakká teszi. A társaságban úgy viselkedik, mint egy kém, mint aki minden tud, mindenre figyel, mindenhol ott van a háttérben, és szivarazás közben hallgatózik. Gesztusai kimértek és pontosak, akár az előadás. Egyenesen beszél társaival, nem tűr ellentmondást, ővé kell legyen az utolsó szó, más világot, más életszemléletet, mint az övé, nem tűr el maga mellett. Képtelen felszabadulni, a táncjelenetnél is egy helyben áll, mozdulatlanul. Ezt az ellentmondást nem tűrő embert körbefogja a környezetében jelen levő összes férfi, nevetésükkel mintha jelképesen kitagadnák közülük. Úgy vall szerelmet Irinának, mintha megszállott lenne, hátborzongató a tekintete. Berögződött elme. Magától sem tűr el hibát, és Irinától se más férj választását. Beszéde már ijesztően komoly, idegenkednek tőle a szereplők.

Tompa Gábor előadásában Bíró József játssza a komikusan ábrázolt Szoljonijt. Komikussága a végletekig vitt komolyságából fakad. Először az átlátszó kép mögött jelenik meg a színen, arrogánsan szívja szivarát és tekint előre, mint egy mindentudó, mindent látó, teljes hatalommal rendelkező személy. A zavarából építi fel karakterét, iszonyatosan naivan meg van győződve igazáról, s ettől a túlzottan komolyan vett komolyságtól nemcsak komikus karakter lesz belőle, hanem kissé ijesztő is. Próbál viccet mondani, de vagy morbidnak hat, vagy jelentéktelennek. Ha karakterét megfigyeljük, akkor kétségbeesetten próbál kommunikálni a világgal, de személyiségéből adódóan ez nem sikerül egyszer sem. Érthetetlenül néz a többiekre, mintha azok nem értenék a beszédét. Ezt a Szoljonijt képtelenség feldühíteni, nyugodtan mondja végig és újra meg újra kijelentéseit, 100%-os meggyőződéssel. Környezete nem érti személyiségét, előttük nevetségessé válik, akárcsak szerelmi vallomásakor Irina előtt. A lány egyáltalán nem veszi komolyan, sőt, fárasztónak tartja. Bár nevetünk jellemén, megingathatatlan bizonyosságában mégis van valami félelmetes, valami ijesztő. Sejtésünk később be is igazolódik…

A szemináriumot vezette: Zsigmond Andrea.

Interakció

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s