Publikációk, Színház

Mi fán terem a dramaturg?

Bodor Emőke

Mint végzős színháztudomány szakos diák, Upor Lászlót, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem most harmadéves dramaturg osztályának egyik vezetőjét kérdeztem (a másik két osztályfőnök Jákfalvi Magdolna és Kárpáti Péter), az ott tanuló diákok lehetőségeiről, illetve a szak nyújtotta képzésről. Beszélgetésünkkor arra voltam kíváncsi, hogy a hozzám hasonló diákoknak milyen munkalehetőségei lehetnek  színházi területen, s mivel foglalkoznak, mit tanulnak az egyetem ideje alatt mint leendő dramaturgok.

Upor László: Dramaturgia szak két-, három-, négyévente indul. Most a mi osztályunk az egyetlen. Ősszel indul majd egy új osztály Radnai Annamária és Forgách András vezetésével. Arra próbáljuk a diákokat felkészíteni, hogy alkalmasak, képesek legyenek a lehető legszélesebb értelemben vett színházi dramaturgi feladatokat elvégezni. Amit mi színházi dramaturgián értünk, nagyon széles körű, de egyértelműen gyakorlati alapú. Beletartozik persze a drámaelemzés, drámatörténet, és drámaismeret a klasszikusoktól a kortársakig – de azon túl rengeteg más. Az oktatásnak első pillanattól kezdve része az írásgyakorlat és a fordításgyakorlat – azok számára is, akik később majd nem drámaíró, vagy fordító szakirányt választanak. Egy dramaturg nem működhet, ha nem tud érzékenyen hozzányúlni a szöveghez.

A társművészetek között kiemelt szerepet és mindvégig erős hangsúlyt kap a zene, ezenkívül olyan területeket is föltérképezünk, amelyek eddig nem tartoztak szervesen a dramaturg-képzéshez: ilyen a mozgásszínház, a táncszínház, a bábszínház. Ráadásul, hogy az első naptól kezdve világos legyen, miről beszélünk – vagyis, hogy mi a színház –, azt találtuk ki, hogy az első év megkezdése előtt közvetlenül, minden hallgatónak végig kell ülnie egy teljes próbafolyamatot. Megbeszéltem a budapesti színházakkal, s a diákjaink végigkövették a produkció születését az olvasópróbától a bemutatóig. Én még úgy végeztem, hogy voltak csoporttársaim, akik egyetlen egyszer sem jártak színházi próbán, így aztán nehéz a színházról beszélni. Lehet persze nagyon okos dolgokat mondani, de mihez képest? Fontos, hogy diákjaink a színház valóságából induljanak ki, ami természetesen nem azt jelenti, hogy az elmélet nem, vagy kevésbé fontos – a színháztudomány is komolyabb súllyal szerepel, mint korábban. A lényeg: alapvetően a színház realitása határozza meg az egészet.

És eleve úgy kezdtük, hogy a velünk párhuzamos filmes dramaturg, színész, és rendező osztállyal csináltunk közös kurzusokat, s arra bíztattuk őket, dolgozzanak együtt. A színész és rendező osztállyal ez a kapcsolat meg is maradt, és egyre erősebb, a filmesekkel sajnos elsorvadt. Közben elindult egy bábrendező osztály is, jövőre velük is kurzusszerűen fogunk együtt dolgozni.

Az elméleti és a gyakorlati szemlélet kialakításához egyaránt hozzátartozik a kitekintés. Azt sugalltuk és kezdeményeztük, hogy mindannyian pályázzanak külföldi ösztöndíjra. Fontos, hogy valahol hosszabb időt eltöltsenek, és alaposan belenőjenek egy másik színházi kultúrába is.

Harmad év végén különböző területekre szakosodhatnak – színházi szakíró, illetve színműíró és műfordító szakirányra –, ami nem csak azt jelenti, hogy jobb dramaturgok lesznek, de konkrét kenyérkereső foglalkozást is adunk a kezükbe. Mindegyik szakirányon egy sor speciális kurzus szolgál erre (egy példa: a műfordító szakiránynak része lesz a filmszinkron-írás, ez remek jó stúdium, de egyben pénzkereseti lehetőség is).

Jelenleg tíz diákunk van, az eredeti tizenkettőből egy hallgató elment, egyet pedig eltanácsoltunk. Hogy mind a tízen végeznek-e, nem tudom. Ebben az évben ketten jelentkeztek rendező szakra, s ha őket felveszik, akkor talán megkeressük a módját, hogy be tudják fejezni a dramaturg szakot is, de ez nem biztos, hogy sikerül.

Azt remélem – hiszem –, hogy minden végzősünknek sikerül majd elhelyezkednie szakmán belül. A legtöbben már most dolgoznak különféle produkciókban, ezenkívül első évtől kezdve írnak blogra, internetes portálokra, újságokba, folyóiratokba. A munkalehetőség részben a tanulás közben, vagy a kurzusok révén adódik. Azok a tanárok, akiket meghívunk, nagyrészt potenciális munkaadóik. Nem érzem, hogy „túltermelés” fenyegetne.

Megjelent: 2010. május 29-én a Teszt Feszt honlapján

Reklámok

Interakció

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

Reklámok