Publikációk, Színház

Minden a fazékban van

Bodor Emőke

(Parti Nagy Lajos: Ibusár, Griff Bábszínház)

A vacsoránál arról beszélgettünk, hogy mindenki látott már legalább egyszer Ibusárt a színpadon. A Griff bemutatóját éppen nyolc Ibusár előzte meg – mesélték az alkotók.

Én még sohan nem láttam Ibusárt.

Valaki egyszer azt mondta, hogy a jó előadás kérdéseket vet  fel a nézőben, és gondolatokat ébreszt. A zalaegerszegi Ibusár kapcsán nagyon sok kérdés fogalmazódott meg bennem. Itt motoszkál többek között az a kérdés, hogy miért volt minden aranyba borítva, vagy van-e dramaturgiai magyarázat arra, miért jelenik meg a hegedűs lány. Továbbá azon is elkezdtem gondolkodni, vajon bábszínházi előadásnak nevezhető-e az előadás?
>” />A színpadon öt színészt láthattunk, akik egy történetet mutattak meg a nézőknek. Az előadás attól vált különlegessé, hogy bizonyos jelenetekben nem színészek, hanem pálcás síkbábok jelenítették meg a szereplőket. De miért neveznénk bábelőadásnak? – tettem fel magamnak a kérdést. Vajon a síkfiguráktól vált azzá?

Kerestem azt a szereplőt, akinek végig drukkolhatok, hogy kívánsága beteljesüljön. „Tartottam” valakivel. Nem Jolánnal (Kovács Olga), hiszen a látottak alapján karaktere nem tudott hozzám a szavakon túl eljutni, nem is Gusztival (Szabó Tibor), hanem Jolán anyjával (Ecsedi Erzsébet), akinek jelenléte minden tekintetet magára vont, s ettől kezdve el tudta hitetni velem azt is, hogy Jolánnak Gusztihoz kell feleségül mennie!
Guszti számomra chaplini figura. Minden mozdulata esetlenségét erősítette, amitől szerethetőbbé vált a néző számára. Jeleneteiből egy külön előadás is összeállt volna.
Valamit azonban még mindig nem értettem. Vajon nincs-e túl nagy távolság Jolán realisztikusan ábrázolt figurája, és Guszti  karikaturisztikus alakja között? Vajon az állomásfőnök első megjelenése után nem sejtjük, hogy hiába kinlódik magáévá tenni Jolánt?

Azért szeretem a bábszínházat, mert mindig tartogat valami meglepetést. Soha nem tudom, hogy hol jelenik meg egy báb, vagy mikor következik „varázslat”. Jelen esetben a bábok nem tartogattak megelepetést, és nagy varázslatban sem volt részem. A fazékban volt minden reményem: a hangosan koppannó babszemek meg is leptek, megfűszerezték a klasszikus hangszerek zenéjét.

Az előadás végén meg nem válszolt kérdésekkel maradtam. Parti Nagy Lajos szövege új volt számomra, ezért minden előítélet nélkül próbáltam felfedezni az előadást. Nem tudom, hányan lehettek azok, akik hozzám hasonlóan, eddig  még nem láttak Ibusárt, de jó lenne, ha esetleg együtt  megfejtenénk a meg nem tudott titkokat…

Megjelent: 2010. május 25.-én a Teszt Feszt honlapján

Interakció

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s