Gyulai előadásgörbe

Bertóti Johanna

Jelentés az ötödik Shakespeare Fesztiválról

A fesztivál hetedik napján érkeztünk Gyulára. Kiszámítottam – mert oly jól esik néha kevéske matek a humán beállítottságú fejnek –, hogy a napok számát figyelembe véve a fesztivál 57 százalékán vettünk részt (hozzávetőlegesen persze, a filológus fej nem bocsátkozik ismétlődő szakaszos tizedes törtek tárgyalásába). Ám míg ott voltunk, azt hiszem legtöbbször (közel) 100 százalékos volt a jelenlétünk (erről később). A többesszám rólunk, nyolc kolozsvári teatrológia szakos hallgatóról, köztük egy végzősről szól (utóbbi én volnék). Persze elsősorban a magam nevében írhatok, de fontos megjegyeznem, hogy együtt fesztiváloztunk.

Gyulához fogható nincs. A most következő néhány sor kissé olyan lesz, mintha egy turisztikai ajánlóból idéznék, pedig nem, csupán érzékeltetni szeretném, hogy milyen nagyszerű a fesztivál színhelye. Gyula kellemes, rendezett, nyugodt, barátságos kisváros. A környezet szinte felszólítja a rohanáshoz szokott embert arra, hogy egy fokkal lassabban haladjon (főleg, ha tudja: éppen a Csiga úton vagy a Csiga-kertben van), hogy több útvonalat kipróbáljon, hogy nézelődjön vagy éppen kiüljön egy teraszra.