Együtt a Holdon
2009/06/29
Szerencsejátékban vettünk részt péntek este. Főnyeremény: végre egy magyar házaspár is utazhat a Holdra, birtokba vehetik a nekik szánt parcellát. A közönségből bárki játszhatott, végül a „helyes válasz”-t bekiáltó bátor páros be is került a selejtezőbe, és együtt vetélkedhetett tovább egy ötvenes éveiben járó, munkanélküli házaspárral (Csákányi Eszter és Mucsi Zoltán) a Holdra szállásért.
Néha azon kaptam magam, hogy jó ideje csak Csákányi Esztert vagy Mucsi Zoltán játékát figyelem, máskor pedig a mozdulatlan, kifejezéstelen robot hatása alatt voltam. Olyan nincs, hogy ez egy valódi ember! De végül mégis megmozdult… S persze legvégül kiderült, hogy mindez egy hatalmas poén, hogy kamu-holdra utazott a nyertes pár.
Sipos Krisztina és Avram Laura
A: Azt figyeltem a szünetben, hogy a szemüvegem poros lett, szerintem ez fontos lehet. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mi van azzal a sok homokkal.
B: Az gríz volt. Most hallottam, hogy vagy’ féltonna grízt használnak benne.
A: Na, az jó sok…És vajon miért?
Legszívesebben átöleltem volna
2009/06/29
November vége, Atelie 313 Színház, Szófia
Elhangzik a fesztiválhimnusz, kikapcsoljuk telefonjainkat, szkeptikusan várakozom, felőlem akár kezdődhet is. Minimális a díszlet: lomha függőágy, benne egy fekvő bábu, oldalt háromlábú asztalszerű valami, és egy magasból lelógó férfiing. Ahogy betoppan a színész-animátor, Rumen Gavanozov, a színpad megtelik energiával, élettel. Bűvész: előttünk változik át az asztal egy lábon álló ablakká, és pillanatok alatt kelti éltre hangjával a bábot, „aki” egy százéves öregember.
Az „öreg” álom és ébrenlét között lebeg, váratlan pillanatokban hirtelen el is alszik. Haldokló világában kénytelen mindent élőnek tekinteni: az ing alól felbukkanó trombitával kommunikál, megosztja vele gondolatait, érzéseit.
Várjuk az újvidékiek Mizantrópját
2009/06/29
Ma rossz napom van. Szeretem az esőt, de ez most rosszkor jött. Emiatt be van zárva a fagyis. Szinte senki sem jár a színház utcáján, és ha mégis idetéved valaki, akkor is esernyőt szorongat fagyi helyett. Üresek az utcák, üres a színház épülete.
Előadás csak este lesz, és még a turkálót is felszámolták. Ráadásul a városnézés is elmaradt. Az újvidékiek terveztek egy kora délutáni túrát, és gondoltuk, mi is csatlakozunk. De ilyen időben nem lett volna túl kellemes. Kicsit meg vagyok ijedve, mert még nem volt időm rendesen szétnézni a városban, és holnap este már vonatozom el Temesvárról. Mi lesz, ha holnap is esik?
Kedden délután láthattuk a Tavaszt, az Újvidéki Színművészeti Akadémia és az Újvidéki Színház koprodukcióját, ahol együtt játszottak színésznövendékek és fiatal színészek. Egy ablakpárkányon ülve beszélgettem Elor Eminával a vajdasági színészképzésről és a fiatal színészek lehetőségeiről.
Mikor végeztél?
2005-ben végeztem az Újvidéki Színművészeti Akadémián. Már négy éve, atyavilág!
Most mit csinálsz?
Angyal a padon
2009/06/29
Ali Taylor Puha pihe című darabját láthattuk Barabás Olga rendezésében pár napja a TESZT-en. Előadás után fontosnak éreztem kifaggatni Szűcs Noémit a szerepről, az előadásról. Hosszas huzavona után sikerült is időpontot egyeztetnünk, és egy jót beszélgetni a Bega-parton. Először arról kérdeztem, hogy milyen fiatal színésznőnek lenni most Temesváron?
